2013. április 14., vasárnap

Sokáig voltam távol...

És még a ,,Bongiorno!" is stimmel (mármint a címben felidézett dal további szövegére gondolok). Egy teljes hét egy olasz családnál....mindegy, ez a bejegyzés szempontjából irreleváns, csak meg akartam indokolni képzeletbeli olvasóimnak a távollétet. Egyébként ezt a verset még Magyarországon kezdtem önszórakoztatás céljául. Elsősorban a mostanában sűrűn fülemben zakatoló két Kistehén szám, az Időhöz türelem kell (érdemes klippel együtt nézni. Besírós.) és a szívemből szóló Itt nem élhetek, amelyet kizárólag azok a kiváltságosok hallgathatnak meg, akik megvették az albumot, mivel egyetlen internetes oldalon sem.
Amúgy ez egy már poet.hu-ra készült, átdolgozott változat. És hogy kihez szól? Nem, nem Kollár-klemencz Lacihoz, bármennyire is bele vagyok bolondulva a zenéjébe mostanában (habár a Quimby-projectet még mindig nem sikerült reprodukálnom). De hogy ott tartottam, hogy kihez szól. Eleinte úgy képzelnet, hogy Dr. Jekyllhez Mr. Hyde tollából. De aztán elment szerelmes irányba, úgyhogy nem tudom. Mindegy...

Lenyomat


Mint sivatag a homokban,
mint háború a romokban,
mint tüdő a levegőben,
mint az ágy a lepedőben,
mint galaxis a bolygóban,
mint az erdő a folyóban,
mint kiállítás a képben,
mint a nyári ég a kékben,
mint a zene minden hangban,
mint a mondat a szavakban,
mint láda elásott kincsben,
mint frzura a hajtincsben,
mint a térkép az utakban,
mint a könvy megsárgult lapban,
mint a tészta réteslisztben,
mint hdsereg egyszem tisztben,
mint száj a falat kenyérben,
mint hasztalan hús az érben,
mint a tenger cseppekben
(ahogy kezed a kezemben),
pontosan úgy vagy te bennem...
(majd rajzolok...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése