Túlságosan alliterációs

Várni. Várni egy hétig, hogy megint lásd és rájöjj, hogy csak te voltál bolond és igazából kedvel. Visszaadni a pulcsiját. Vagy rebbenő pillákkal tettetni, hogy véletlenül felejtetted otthon. Egyheti masszív inszomnia után végre megszabadulni a kis szellemtől és nyugodtan aludni. NEM! Elmaradt... Boldog névnapot nekem!

Egy szerelem története öt betűben

Mérföldes magányok mellett

monotonon meneteltek

most múló mám mosolyai,

mert merengve mondogatni

magamban mámort még mertem.

Majd mécslángod megismertem.

Ismerem is, idegen is.

Illemtelen. Idegesít.

Idétlen ismerkedések:

Incselkedés...idenézett!

Illegális istenítés,

ingyen imádható intés...

Lám, lebuktam, letagadnom

lehetetlen lett lovagom.

Lukas lelkem lefoglalta,

lomberdejét láppá lakta.

Lakattal-lánccal lekötve

lódított Lázálomföldre.

Árva ágrólszakadtságom

ártatlanságán áll átkom.

Álnok ábrándot álmodtam,

ám álszentsége álmomban

álmatlanságba ágyazott.

árnyba áztatott állapot.

* * *

Nem neveztelek neveden,

noha nincstelenségemben

néha némán nézegetem...